Nincs annál bosszantóbb, mint amikor az ember rászánja az időt a sütésre, a végeredmény meg olyan lesz, mint a cipőtalp. Én is sokáig kísérleteztem, mire rájöttem, hogy a nagyi nem véletlenül csinált mindent pont úgy, ahogy. Ma már nálam is aranybarna és ropogós a tepertő. Elárulom, én hogyan csinálom, hogy neked is jól sikerüljön!
Az alapok: ne spórolj a minőségen és a méreten
A legfontosabb, hogy házi jellegű szalonnát vegyél. Én általában egy nagyobb adagnak, olyan 15 kilónak állok neki, mert ha már befűtünk az üst alá, érje meg a munka. A titok a darabolásnál kezdődik: ne legyenek se túl kicsik, se túl nagyok a kockák. Én olyan 2-3 centis darabokra vágom fel az egészet, mert így sülnek ki egyenletesen. Ha túl apróra vágod, csak töpörtyűmorzsa lesz belőle, ha meg túl nagyra, a közepe nyers marad, a külseje meg megég.
A bűvös trükk: miért kell alá a víz?
Sokan ott rontják el, hogy a száraz szalonnát rögtön a tűzre teszik. Én mindig öntök alá nagyjából két deci vizet az üst aljába. Tudom, furcsán hangzik vizet önteni a zsír alá, de ez a trükk. A víz megakadályozza, hogy az elején, amikor még nincs saját zsírja, leégjen a szalonna. Szépen lassan elpárolog, közben meg segít kiolvasztani a zsírt a rostok közül. Csak lassú tűzön kezd el melegíteni, és az elején ne sajnáld a kevergetést.
Mikor van kész, és mi legyen a szafttal?
Ahogy telik az idő, már látni fogod, hogy a darabok felúsznak a forró zsír tetejére. Amikor már szép, aranybarna színe van mindegyiknek, és nem gőzölög, akkor jöhet a szűrőlapát. Érdemes papírtörlőre szedni, hogy a felesleget leigya róla, így marad igazán ropogós.
A visszamaradt zsiradék meg nálunk szent és sérthetetlen. Átszűröm tiszta bödönbe, és elteszem a kamrába. Aki egyszer sütött már igazi házi zsírral rántottát vagy pörköltet, az tudja, hogy a bolti olaj a kanyarban sincs hozzá képest.
