Nálunk a családban a tepertősütés régebben felért egy kisebb lakásfelújítással. Aki csinált már ilyet a tűzhelyen, az tudja, miről beszélek: napokig érezni a zsírszagot a függönyökben, a csempéről meg még karácsonykor is a rászáradt pöttyöket vakargatjuk. De idén kaptam egy tippet az egyik rokonomtól, és komolyan mondom, megváltozott az életem. Kiderült, hogy a sütő nemcsak sütihez jó, hanem a legfinomabb húsos tepertőt is ott lehet összehozni, ráadásul úgy, hogy a konyha makulátlan marad.
Miért jobb a sütő, mint a fazék?
A legnagyobb előnye, hogy nem kell felette állni és percenként kevergetni, félve attól, hogy mikor csap fel egy forró zsírcsepp az ember arcába. A sütőben egyenletesen éri a hő a húst, így nem ég oda az alja, miközben a teteje még nyers. Az eredmény pedig? Kívülről olyan ropogós, hogy megszólal, belül viszont szaftos és omlós marad a húsos rész. És a legjobb: nincs az a mindent elnyomó, nehéz olajszag az egész lakásban.
Amire szükséged lesz az induláshoz:
- Körülbelül 1 kg húsos hasaalja szalonna (vagy szép császárhús, ha igazán húsosra vágysz)
- 1-2 evőkanál sertészsír (az indításhoz, hogy ne kapjon oda)
- 2 gerezd fokhagyma (ez adja meg a végén azt az igazi, házi aromát)
- Só és frissen őrölt bors (ízlés szerint, de a sóval várj a legvégéig!)
- Egy kevés víz (csak annyi, hogy az elején szépen átpárolódjon)
A tökéletes tepertő titka lépésről lépésre
Én úgy szoktam kezdeni, hogy a szalonnát nagyjából egyforma, falatnyi kockákra vágom. Először egy lábasba dobom őket egy pici vízzel, és közepes lángon hagyom, hogy „kifehéredjenek”. Ez a párolás segít abban, hogy a hús ne száradjon ki a későbbi sütés során. Amikor látom, hogy már kezd pukkadozni és engedi a zsírját, jöhet a fordulat.
Az egészet átszedem egy tepsibe (a szaftjával együtt), és szorosan lezárom alufóliával. Alacsony hőfokon, úgy 120°C körül hagyom, hogy kényelmesen kisüljön a zsírja és a hús vajpuha legyen.
Az utolsó simítások az illatért
Amikor már látom, hogy kezd alakulni a színük, lekapom róluk a fóliát. Ilyenkor dobom melléjük a felszeletelt fokhagymát – nem szabad korábban, mert megég és keserű lesz! Még pár perc a sütőben fólia nélkül, amíg elérik azt a gyönyörű aranybarna színt.
Én mindig megvárom, amíg kicsit megnyugszik a zsír, aztán szűrőkanállal kiszedem a falatokat. Ilyenkor, forrón sózom meg, mert így marad a legropogósabb. Friss, ropogós héjú kenyérrel, egy kis lilahagymával és savanyú uborkával tálalom. Higgyétek el, aki egyszer így próbálja, soha többé nem akarja majd a tűzhelyet sikálni!
