Vannak azok az ízek, amik egy pillanat alatt visszarepítenek a gyerekkorba, a nagyi kockás terítős konyhájába. Nekem ilyen ez a krémes. Emlékszem, ahogy nagymamám órákig bajlódott a hájas tésztával, én meg csak azt vártam, hogy mikor nyalhatom ki a lábast. Persze a mai rohanásban kinek van ideje egész nap hajtogatni? Éppen ezért kísérleteztem ki ezt a „hamis” változatot: a tészta majdnem olyan leveles és omlós, mint az eredeti, de tizedannyi munka van vele. Az íze viszont pontosan az a békebeli vaníliás csoda, amitől megáll az idő egy pillanatra.
Miért működik ez a tészta?
A titok a tejfölben és a hideg vajban rejlik. Ha nem gyúrjuk agyon, csak épp összefogjuk a tésztát, a sütőben a vajszemcsék gőzt fejlesztenek, és gyönyörűen megemelik a rétegeket. Nem kell hozzá cukrászdiploma, csak egy kis odafigyelés. A krém pedig nem az a nehéz, vajas fajta, amitől az embernek elmegy az életkedve, hanem egy könnyű, tejszínes hab, ami szinte elolvad a szájban.
Amire szükséged lesz (hozzávalók)
A tészta alapjához:
- 30 dkg finomliszt
- 22 dkg hideg vaj (vagy jó minőségű margarin)
- 2 dl tejföl (lehetőleg a zsírosabb, 20%-os)
- Egy csipet só
A lágy vaníliás krémhez:
- 2 csomag vaníliás pudingpor (főzős változat)
- 7 evőkanál kristálycukor
- 4 dl tej (vagy fele tej, fele víz, ha könnyebbre szeretnéd)
- 4 dl habtejszín (jól behűtve)
Így készítsd el a nosztalgia krémest
A lisztet a sóval egy tálba szitálom, majd gyorsan belemorzsolom a jéghideg vajat. Nem szabad, hogy a kezünk melegétől megolvadjon a zsiradék! Hozzáadom a tejfölt, és épp csak addig gyúrom, amíg összeáll egy gombóccá. Mehet is a hűtőbe pihenni, amíg a krémmel foglalkozunk.
A pudingot a cukorral és a tejjel a szokásos módon sűrűre főzöm. Itt jön a trükk: miközben hűl, gyakran átkeverem, hogy ne legyen bőrös a teteje, mert az tönkretenné a selymességét. Ha már teljesen kihűlt, a folyékony tejszínt fokozatosan hozzáöntöm, és robotgéppel addig verem, amíg egy habos, de stabil tartású krémet nem kapok.
Sütés és a trükkös szeletelés
A tésztát három egyenlő részre osztom, és lisztezett papíron vékonyra nyújtom őket. Érdemes a tepsi hátulján sütni a lapokat 190°C-on, nagyjából 10–15 perc alatt kapnak szép színt. Ha felhólyagosodik, ne ijedj meg, csak szurkáld meg villával!
Az összeállításnál jön a legfontosabb tanácsom: az első lapra megy a krém fele, rá a második lap, majd a maradék krém. A legfelső tésztalapot viszont még a deszkán vágd fel szép négyzetekre, és ezeket a darabokat rakosgasd a krém tetejére. Így amikor tálalod, nem fogod kinyomni a tölteléket a lapok közül a késsel.
Tálalás előtt szitálj rá rengeteg porcukrot, és ha bírod, hagyd egy éjszakát a hűtőben. Másnapra a tészta pont annyira puhul meg a krémtől, hogy minden falat egy kis darabka mennyország legyen.
