Amikor gyerekként a konyhában sündörögtem, a mama mindig tudta, mivel vehet le a lábamról. Ha megláttam a gyúródeszkát és a krumplinyomót, már tudtam: ma nudli lesz az ebéd. Ez az az étel, amit ma már szinte mindenki csak mirelitként vesz meg a boltban, pedig a házi változatnak köze sincs ahhoz a gumiszerű valamihez.
Nemrég előkerestem a mama megsárgult receptes füzetét, és újra nekiálltam. Meglepődtem, hogy valójában milyen egyszerű, csak egy kis odafigyelés kell hozzá.
Mi kell a tökéletes házi tésztához?
A titok a krumpli és a liszt egyensúlyában van. Ne akarjuk túlbonyolítani, a hagyományos recept a legbiztosabb:
- Krumpli és liszt: 30-30 dekát mérjünk ki mindkettőből (a legjobb a szétfővő, „C” típusú burgonya).
- Tojás: 1 egész darab kell bele, hogy összefogja a masszát.
- Só: egy jó teáskanálnyi.
- A forgatáshoz: olaj (vagy zsír, ha igazán falusiasan akarod), zsemlemorzsa, a tálaláshoz pedig fahéjas porcukor.
A gyúrás és a formázás titkai
Én szeretem frissen főzni a krumplit, mert melegen sokkal könnyebb vele dolgozni. Miután megpucoltam és kockákra vágva puhára főztem, azonnal áttöröm. Ha van maradék krumplipüréd az előző napról, azzal is működik, de vigyázz, hogy ne legyen túl tejes-vajas, mert akkor felveszi az összes lisztet és kemény lesz a tészta.
A tört krumplihoz hozzáadom a lisztet, a tojást és a sót. Gyors mozdulatokkal gyúrom össze, nem kell túldolgozni! Ha összeállt egy lágy, de már nem ragadós gombóccá, akkor jó. Lisztezett deszkán hengereket sodrok belőle, amiket kb. kétcentis darabokra vágok. Aztán jön a legjobb rész: a két tenyerem között megsodrom őket, hogy meglegyen a jellegzetes nudli forma.
A kifőzés és az a bizonyos ropogós morzsa
Mire a nudlik készen sorakoznak, már forrnia kell a sós víznek a nagy fazékban. Nem szabad egyszerre az összeset beleborítani, inkább szakaszosan főzzük. Miután belepotyogtattam őket, egy fakanállal óvatosan megkeverem, hogy ne tapadjanak az aljára. Amint feljönnek a víz felszínére, még várok egy fél percet, aztán már halászom is ki őket a szűrővel.
Közben egy serpenyőben kevés olajon aranybarnára pirítom a zsemlemorzsát. A legfontosabb: a lecsöpögtetett nudlikat azonnal a forró morzsába dobom és alaposan összeforgatom. Nálunk a fahéjas porcukor a sláger a tetejére, de lekvárral is isteni.
