Nálunk a lángos nem csak egy egyszerű étel, hanem egy igazi családi esemény. Sokáig kísérleteztem, mire rájöttem, mitől lesz olyan az állaga, mint a legjobb balatoni büfékben, de otthon valahogy sosem akart összejönni. Vagy túl rágós lett, vagy – ami a legrosszabb – pillanatok alatt teleszívta magát olajjal, és nehéz, zsíros maradt az egész. Aztán kipróbáltam a krumplis változatot, és azóta nem is sütöm másképp: a burgonya keményítőtartalma miatt a tészta belül pihe-puha és foszlós marad, kívül pedig ropogósra sül, anélkül, hogy tocsogna a zsírban.
Miért pont a krumpli a titkos összetevő?
Sokan spórolásból vagy megszokásból csak liszttel és vízzel készítik, de higgyétek el, az áttört főtt krumpli az, ami felteszi a pontot az i-re. Ez tartja meg a tészta nedvességtartalmát, így még akkor sem szárad ki vagy válik gumiszerűvé, ha véletlenül marad belőle másnapra (bár nálunk ez szinte esélytelen). Emellett a krumpli segít abban is, hogy a sülés közben egyfajta védőréteget képezzen, így a forró olaj nem hatol be a tészta belsejébe, csak aranybarnára pirítja a külsejét.
Amire szükséged lesz a tésztához
- 1 kg finomliszt (érdemes átszitálni, hogy levegősebb legyen)
- 20 dkg főtt, alaposan áttört burgonya (még melegen törd át, hogy ne legyen csomós!)
- 6 dl langyos tej (vagy víz, ha könnyedebbre szeretnéd, de a tejjel gazdagabb az íze)
- 1 csomag instant élesztő
- 1 evőkanál só
- 1 teáskanál cukor (az élesztő felfuttatásához elengedhetetlen)
- Bő olaj a sütéshez
Elkészítés
Én mindig az élesztővel kezdem: a langyos (nem forró!) tejbe beleszórom a cukrot és az élesztőt, majd hagyom pár percet, hogy elkezdjen „dolgozni”. Egy nagy tálba beleöntöm a lisztet, a sót és a már kihűlt, áttört krumplit, majd hozzáöntöm az élesztős tejet. Jól kidolgozom a tésztát, amíg el nem válik az edény falától és szép hólyagos nem lesz. Langyos helyen, letakarva kelesztem legalább egy órát, amíg a kétszeresére nem nő.
Amikor megkelt, olajos kézzel kisebb gombócokat szaggatok belőle, és hagyom őket a deszkán még 10-15 percet pihenni – ettől lesz igazán levegős. A titok a sütésnél a hőmérséklet: az olaj legyen nagyon forró! Kézzel óvatosan széthúzom a gombócokat (középen legyen vékonyabb, a szélein maradhat duci), és mindkét oldalát hirtelen aranybarnára sütöm. Papírtörlőre szedem, de látni fogjátok, alig hagy majd nyomot, mert a tészta nem itta meg az olajat. Mi fokhagymás olajjal és rengeteg tejfölös sajttal szeretjük a legjobban!
